5. Fejezet

-Úgy nézek ki mint valami csöves! Harry, így nem megyek emberek közé! -néztem végig magamon. Szürke melegítő gatyában voltam, ami kétszer fel volt tűrve a csípőmön, de még így is lógott rajtam, bő, kék pólót viseltem, ami már kikopott, annyiszor lett mosva. Egyszóval még pizsiben voltam. A hajam göndören hullott le a vállamon, de még így is látszott, hogy fésűt ma még nem látott. Ezen még tudtam javítani, gyorsan laza lófarokba kötöttem a csuklómon lévő hajgumimmal. Harry mit sem törődve velem és a tiltakozásommal indult el. Csöndben figyeltem az utcákat, amiken áthaladtunk. A kedvességem elpárolgott, mintha nem is lett volna. A rádióból szóló zenére koncentráltam, észre sem vettem, hogy dúdolom a dallamot, míg Harry el nem kezdett kuncogni. Szúrós pillantást vettem rá, de csak mosolygott. Nem tudtam, hogy hova megyünk, legszívesebben inkább haza felé tartanék. Nem akartam sehova menni, nem tudom, hogy gondolta, mikor én fekvőgipszben szenvedek.
-Nem is értem, hogy gondoltad ezt?! Nehogy azt hidd, hogy barátok lettünk, hogy csak úgy ráncigálj magaddal bárhová is! -miközben beszéltem újra az ablak felé fordultam.
-Ne csináld már! Tudom, hogy megkedveltél! -hallottam a hangján, hogy jól szórakozik. Nem szóltam semmit, csak a szemem forgattam. És én még komolyan azon gondolkoztam, hogy talán normális lehet. Hiba volt! Ez után újra csöndbe burkolóztunk. Egy körforgalomnál lefordulva, megláttam a nagy feliratot, ami tudtomra adta, hova jöttünk. Tesco. Beletörődve a sorsomba sóhajtottam. Gipszben voltam, esélyem sem volt elmenekülni. Elrabolt, nem tudtam haza jutni, hisz még pénz sem volt nálam. Harry a parkolót vizslatta, hogy helyet találjon. Bekanyarodtunk egy sorba, ami a bejárathoz a legközelebb volt, és még hely is volt. Az már más, hogy a sor közepén, de ez volt a legközelebb. Mikor a motor leállt, kicsatoltam magam és előre hajolva keresni kezdtem a lábaimhoz dobott fél pár cipőm.
-Egyedül vagy ilyen hülye, vagy segítenek? -néztem a srácra, aki értetlenül bámult rám. Felemeltem a kezemben tartott cipőt.
-Mi az? -kérdezte értetlenül.
-Hogy a francba húzzak cipőt a gipszemre? A balos cipőm kellett volna te idióta! -kínomba már elnevettem a végét. Látszott, ahogy Harrynek pár másodperc múlva leesik, hogy rossz cipőt hozott nekem.
-Ó... -csak ennyit bírt kinyögni.
-Igen, ó... -csóváltam a fejem. Hirtelen kikapta a cipőt a kezemből, majd kipattant a zuhogó esőbe.
-Mindjárt jövök! -szólt vissza, mielőtt becsukta volna az ajtót. Elkerekedett szemekkel néztem, ahogy a bejárat felé fut a félpár cipőmmel a kezében. Mikor eltűnt a bevásárlóközpontban megrántottam a vállam és figyeltem a rohanó embereket, akik az eső elől menekültek. Nagyon untam ezt a csendet, ezért gyújtást adtam a kocsira és bekapcsoltam a rádiót. Halkan énekeltem a szöveget, közben csukott szemmel hátradőltem az ülésben. Már vagy a negyedik számot énekelhettem, mikor a vezetőülés ajtaja kinyílt. Kipattantak a szemeim és a csurom vizes Harryt pillantottam meg, miközben bepattant a kocsiba.
-Tessék! -nyomott a kezembe egy pár vadiúj Converse cipőt. Tátott szájjal bámultam, közben újra a lábaimhoz dobta a régi, kopott félpár torna csukám.
-Én ezt nem...-hebegtem.
-Ne csináld már! Húzd fel. -nézett kérlelően a szemembe. Ajkamba harapva tanulmányoztam a cipőket. Basszus, ezek tuti nem valami gagyi utánzatok! Mennyibe kerülhettek?- Ma még felveszed? -kérdezte Harry nevetve. Rápillantottam, majd újra a cipőkre és elkezdtem kifűzni az össze csomózott cipőfűzőt, hogy feltudjam venni. Mikor belebújtam az újdonsült cipőmbe, Harry újra kipattant a kocsiból és átfutott az én oldalamra. Hátulról kivette a mankóim, majd kinyitotta az én ajtóm is. Megtámaszkodtam a két vállán, ő pedig a derekamat fogva segített ki a kocsiból. Mikor a földre értem a kezembe nyomta a két segéd eszközöm, becsukta a kocsit, ami egy gombnyomás után, bezárult. Amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam a bejárat felé, nem akartam teljesen elázni. Harry elfutott hozni egy bevásárló kocsit. Már előre félek, hogy mi lesz ebből. Egy biztos. Nem fogok segíteni neki. Nekem nincs szükségem semmire! Nem fogok másokon élősködni.
-Gyors voltál. -nézett rám nevetve Harry, mikor oda értem a bejárathoz. Gúnyosan rávigyorogtam, majd elindultam befele. Utánam jött a kocsival. Csak mankóztam a sorok között, nem igazán figyeltem Harryre.
-Látom nem nagyon akarsz segíteni... -jött mellém.
-Jól látod! -mosolyogtam rá.- Harry, nekem erre tényleg nincs semmi szükségem! Nem kell nekem itt jótékonykodni! Köszönöm, hogy segíteni akarsz, de nem kell! -néztem a szemébe. Pár másodpercig nem szólt semmit.
-Valamire allergiás vagy? -kérdezte végül. Mintha a falhoz beszéltem volna...Lehunytam a szemem és egy mély levegőt vettem, hogy lenyugodjak.
-Esélytelenül küzdök ellened, igaz? -kérdeztem lemondóan.
-Jól látod! -vigyorgott rám. Mosolyogva megráztam  fejem.
-Nem, tudtommal semmire nem vagyok. -adtam a választ. Neki sem kellett több, egyből elindult. Szerintem nem is figyelte, hogy mit dob a kocsiba, csak amit látott beletett. Szépen komótosan követtem, tisztes távolságból. Hirtelen megtorpantam, mikor pár lány rohant oda hozzá. Én inkább megálltam a sor végén, nem akartam, hogy tudják vele vagyok. Nem hallottam mit beszélnek, csak figyeltem ahogy Harry vigyorogva osztja az aláírásokat és készít képeket. Pár perc után a lányok vigyorogva hagyták ott Harryt, aki hátra nézett, hogy még mindig itt vagyok e. Gondolom leesett neki, hogy nem igazán akarok feltűnést.
-Ahogy láttam jó napot szereztél nekik. -mankóztam a srác mellé, mikor a sajtoknál álldogált. Ránéztem a kocsira, ami már most félig tele volt mindenféle dologgal.
-Remélem. -nézett rám mosolyogva. Látszott rajta, hogy élvezte mikor a lányokkal volt. Olyan közvetlen és kedves volt velük. Talán még sincs elszállva magától.
-Azt nem szeretem. -böktem a tejtermékre, amit épp leemelt a polcról. Vigyorogva fordult felém, majd vissza tette a polcra. Egy másikat emelt le és felhúzott szemöldökkel fordult felém. Nekem is vigyor szökött az arcomra, csak azt nem tudom miért. Bólogattam, hogy az jó lesz, ő pedig a többi "zsákmány" közé dobta amit eddig össze szedett.
-Tudod is, hogy mit dobsz be, vagy csak amit meglátsz, a kocsiba dobod? -kérdeztem miközben egymás mellett sétáltunk a hűtők mellett.
-Többnyire csak bele dobom. -rántott vállat, közben egy karton dobozos tejet emelt le.
-Az nem lesz egy kicsit sok? -böktem felé, kikerekedett szemekkel. Megforgatta a szemét és vissza tette, majd két doboz tejet vett le és tette a kocsiba.
-Figyelj, nálad nincs semmi. Szó szerint semmi! Csak kutya kaja. Most szépen bevásárolunk és nem lesz gond addig amíg gipszben vagy. -adta tudtomra a tervét.
-De nem akarok másokon élősködni! Ez egy kisebb vagyon lesz, amit te itt össze vásárolsz! -mutattam kocsi felé.
-Hidd el, ennyitől nem megyek csődbe! -kacsintott rám, majd tovább ment. Tátott szájjal bámultam utána. Hogy volt képes így itt hagyni? Épp kis előadást akartam tartani az elveimről, erre faképnél hagy! Pofátlan! Mire utolértem, a bevásárló kocsiba újabb dolgok kerültek.
-Valahogy vissza fizetem! -motyogtam mikor mellé értem. Hirtelen megállt és rám kapta a tekintetét.
-Nem leszel többet bunkó és elutasító! Nekem ez bőven elég. -mosolygott rám.
-Szerinted azután, hogy ma így viselkedtem, újra köcsög leszek? -húztam fel bal szemöldököm és úgy bámultam rá.
-Akkor majd csinálsz nekem valami kaját. -rántott vállat. Ha mást nem, legalább így vissza adom valamilyen szinten amit most értem tesz. Bár ez még mindig kevés ehhez képest. Még vagy fél órát mászkáltunk a Tescoba, közben nem egyszer vették észre Harryt. Ilyenkor általában elmankóztam a sor másik végébe, mintha ott se lennék. Úgy tűnik egy ilyen emberrablásos bevásárlás kellett ahhoz, hogy megváltozzon a véleményem Harryről. Elég fura. Jól eltudtunk beszélgetni, meg hülyéskedni. Egész vicces figura. Rég volt utoljára, hogy fiúval jól szórakoztam. Miután a negyedórás sorban állás után, Harry fizetett -én inkább oda se mertem nézni, hogy mennyi az összeg- elindultunk kifele.
-Ülj rá a szélére! -állt meg a kijárat előtt Harry. Értetlenül fordultam felé. Nem értettem miről beszélt.- Ülj fel a szélére, így gyorsabban oda érünk az autóhoz és kevésbé ázunk el. -magyarázta. Pár másodpercig kételkedve nézegettem hol a kocsit, hol a srácot, majd egy vállrántás után a kocsi széléhez mankóztam. Harry elém állt és segített felülni. Elég instabilnak éreztem magam, de miután Harry kivette a kezemből a mankókat és a bevásárló kocsiba helyezte őket, megtudtam kapaszkodni. Elég vicces volt, ahogy kimentünk a zuhogó esőbe. Páran megbámultak minket, ahogy két, lassan felnőtt tinédzser nevetve rohangál a kocsik között. Pontosabban az egyik rohan egy bevásárlókocsival, a másik meg gipszel a lábán ül a szélén és nevet mint egy hülye. Harry is élvezhette a dolgot, mivel nekiállt körbe körbe futni a kis kocsival, ezzel sikítást váltva ki belőlem. Esküszöm, azt hittem lezúgok.
-Harry állj le! -sikítottam nevetve, mikor már alig bírtam kapaszkodni. A göndör eleget téve kérésemnek, lassan megállt, és újra a Range Rover felé indult. Hátranéztem, vigyorogva figyelt. Egyszerre nevettük el magunkat, mikor a fekete autóhoz értünk. Leugrottam a bevásárló kocsiról, de mivel még mindig szédültem, Harrynek kellett elkapnia mielőtt még eldőltem volna. Újra nevetésben törtünk ki, majd hozzám kerültek a mankók így megtudtam állni a lábamon.
-Segítsek? -kérdeztem mikor Harry a sokadik szatyrot pakolta be a csomagtartóba. Ha tíz vagy tizenegy szatyrot nem töltöttünk meg, akkor egyet sem.
-Nem kell! -mosolygott rám, majd folytatta. Már nem nagyon érdekelt, hogy szarrá ázunk, ugyan is, már megtörtént. Mikor végzett, segített beszállni a kocsiba, és vissza vitte a bevásárló kocsit. Vigyorogva szállt be mellém és indította el a kocsit.
-Ez jó volt! Rég éreztem már ilyen felszabadultnak magam. -nevettem fel, mikor Harry kikanyarodott a parkolóból.
-Örülök, hogy még is csak együtt működő lettél. -mosolygott rám. Bekapcsoltam a rádiót és élveztem a zenét. Az egyik számnál Harry rákezdett, csak ekkor tűnt fel, hogy az ő hangja szól vissza a rádióból. Vigyorogva fordultam a srác felé, aki beleélve magát énekelte a szöveget.
-Let's go crazy crazy crazy till we see the sun...-döbbenten pillantott rám, mikor én is beszálltam a refrénbe. Attól még, hogy nem egy kimondott tinédzser életet élek, nem vagyok lemaradva. Mikor megjelent ez a szám, még a csapból is ez folyt. Nem volt nehéz megjegyezni a refrént. Mikor véget ért ez a rész, abba hagytam és élveztem a rögtönzött magán koncertet. Várakozóan pillantott rám, mikor újra a refrén következett, én pedig vigyorogva kezdtem el vele énekelni.
-Tonight let's get some
And live while we're young -fejezte be a számot. Mindketten vigyorogva figyeltünk. Ő az utat, én pedig őt. Nem bírtam levenni a szemem a kis gödröcskékről amik megjelentek az arcán. Annyira aranyos mikor mosolyog, akár egy kisfiú. Felhagytam a srác feltérképezésével és én is a szélvédőn bámultam kifelé. Nem szóltunk egymáshoz, de nem volt kínos a csend. A rádióból szóló zene, nem hagyta, hogy némaság telepedjen ránk. Néhány számnál Harry újra éneklésbe kezdett, de nem bántam. Csodálatos hangja van. Most már értem miért rajonganak érte ennyien. Ha a banda többi tagjának is ilyen, vagy csak fele ennyire jó hangja van, megérdemlik, hogy ilyen sikeresek legyenek. Harry kipattant a kocsiból mikor leparkolt a ház előtt. Nem vártam meg míg ideér, kinyitottam a kocsi ajtaját és megpróbáltam egyedül kiszállni. Mosolyogva sietett a segítségemre, ami nem jött rosszul, ugyanis nekem rohadt magasan van ez a kocsi és egy csoda lenne, ha egyedül ki tudnék szállni. Persze csak most, hogy gipsz van rajtam. Odaadta a mankókat és a kulcsomat is, én pedig elbicegtem a bejárati ajtóig. Kinyitottam az ajtót, amit tárva hagytam, hogy Harry betudjon jönni a szatyrokkal.
-Hello Happy! -gügyögtem a kutyának, mikor a nappaliba értem. Ledobtam magam a kanapéra, majd levettem magamról a cipőt.- Át kéne öltöznöm, nem? -néztem a kis dögre, aki befészkelte magát az ölembe. Nagy szemeket meresztett rám, mire simogatni kezdtem. Hallottam ahogy Harry a konyhába hordja be a szatyrokat, így feltápászkodtam és elindultam, hogy kipakoljak. Mire beértem a konyhába, Harry sehol nem volt. Kinéztem az ablakon és láttam, ahogy a csomagtartó ajtajával bénázik. Bal kezéből majdnem kiestek a szatyrok, mikor erőteljesen becsapta az ajtót, majd befutott a házba. Ledobta a szatyrokat a pultra és vissza ment az előszobába. Blézer és cipő nélkül tért vissza és segített kipakolni is. Mikor végeztünk fáradtan ült fel az egyik bárszékre. Mosolyogva tettem elé a bögre teát meg egy doboz tejet.
-Kösz! -mosolygott rám, majd tejet öntött a bögrébe és bele ivott. Csöndben ittuk a teánkat, közben a kint zuhogó esőt hallgattuk.- Miért laksz egyedül? -törte meg a csendet. Felnéztem rá és láttam, hogy zavartan nézegeti a bögrét. Újra az ablak felé fordultam. Gondolkoztam. Nem tudtam eldönteni, hogy elmondjam e. Nálam az, hogy valakinek elmondom az életem, sokat jelent. Elég nehezen engedem magamhoz közel embereket és bízom meg bennük. Főleg fiúkban. - Nem kell elmondanod, csak érdekelt. -éreztem ahogy rám néz.
-Sajnálom! -néztem a szemébe. Csak halvány mosollyal megrázta a fejét, majd kiitta az utolsó kortyot is.- Figyelj, én elmegyek letusolni, mert teljesen átfagytam. Nem tudom te hogy vagy vele, de ha akarsz fent is van egy fürdő. -ajánlottam fel, közben lecsúsztam a bárszékről és a nappaliba indultam.
-Itt lent van a szobád? -szólt utánam.
-Nem! Csak elég macerás volt nap mint nap megmászni a lépcsőt, ezért leköltöztem! -kiabáltam vissza, mikor a kanapé mögött lévő sporttáskából kivettem egy tiszta fehérneműt, meg egy másik melegítő gatyát és pólót.
-Egyedül költöztél le? -szólalt meg a nappali bejáratában állva.
-Aham, ne tudd meg mennyit szenvedtem! -nevettem rá.
-Törölközőt...
-A csap melletti szerkényben találsz. -vágtam a szavába mikor elmentem előtte. Mosolyogva nézett utánam, amíg be nem mentem a nappaliból nyíló fürdőbe. Most is elfogott a nevetés, mikor felhúztam a gipszemre a szemetes zsákot, hogy ne ázzon el. Elég röhejesen néztem ki, de ez van. Bemásztam a zuhanyba, majd meleg vizet engedtem magamra. Behunyt szemekkel élveztem ahogy átjárt a meleg. Negyed óra ázás után beszappanoztam magam és letusoltam. Gyorsan tekertem magam köré a törölközőm, mikor kiléptem a kabinból. Elmankóztam a csapig, majd hátat fordítva tükörképemnek dőltem neki. Nehezen felöltöztem, majd kimentem a fürdőből. A nappaliban nem láttam senkit, csak Happy terült szét a kanapén.
-Gyere, kiengedlek kicsit! -csapkodtam meg a combom, hogy felfigyeljen rám. Egyből leugrott eddigi helyéről és hozzám futott. Követett a konyhába, ahol kinyitottam a kert ajtaját, Happy pedig kirohant a zuhogó esőbe. Mosolyogva figyeltem pár percig az össze vissza rohangáló kutyát, majd vissza fordultam a konyha felé és a hűtőhöz mankóztam. A pultra helyeztem a sajtot, majd némi töprengés után becsuktam a hűtőt.Nyöszörögve nyújtózkodtam, hogy elérjem a mosogató fölötti szekrény felső polcára helyezett tésztát, de egy lábon és lábujjhegyen elég nehéz feladatnak tűnt. Minél inkább próbáltam magasabbra érni, annál inkább lett instabilabb a helyzetem. Hirtelen dőlni kezdtem, de valaki mögém lépett és megtartott. Valaki? Még jó, hogy rajtam és Harryn kívül nincs senki más a házban...Szóval, Harry segített megállni a lábamon. Egyik kezét levette az oldalamról és átnyúlt a vállam felett. Gond nélkül érte el a tésztát és rakta le elém a pultra.
-Utálok ilyen pici lenni! -motyogtam mikor már kezdett kellemetlen lenni a csönd. Éreztem ahogy a mellkasa szaporán emelkedik és süllyed a nevetéstől.
-Szerintem nincs semmi baj a magasságoddal. -mondta kedvesen. Kivehető volt a hangjából, hogy mosolyog. Nekem is enyhe mosolyos kúszott az arcomra.
-Öhm...Jó a női tusfürdő illatod, meg minden, de ha nem állsz arrébb, nem tudok kaját csinálni. -fordultam meg vigyorogva. Felemelt kezekkel lépett hátra egyet, közben újra megjelentek a kis gödröcskék az arcán ahogy vigyorgott. Mindketten elnevettük magunkat.
-Hagyd, majd kiveszem! -mondta mikor le akartam hajolni, hogy kivegyem az egyik lábost. Most rajtam volt a sor, hogy felemelt kezekkel hátra ugorjak egyet. Miután a kezem közé került az edény, megtöltöttem vízzel és feltettem forrni.- Mit eszünk?
-Ha leveszel nekem még egy tányért is, meg a sajt reszelőt is odaadod, akkor sajtos tésztát. -mosolyogtam rá, miután felszenvedtem magam az egyik bárszékre és a jobb lábam is feltettem a mellettem lévőre. Harry elővarázsolt egy tálat amit oda is adott, majd a reszelő felkutatására indult, amit én kuncogva figyeltem. Minden szekrényt kinyitott, volt amelyiket többször is. Kereste a tányérok, poharak, evőeszközök és lábosok között de sehol nem találta. Még véletlenül a hűtőbe is benyitott. Itt már nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés. Mikor Harry kicsit sértetten és kérdőn nézett rám, egyik kezemmel próbáltam befogni a szám a másikkal pedig a tűzhely felé mutattam, ami felett a falon lógott az eszköz. Puffogva emelte le és adta nekem. Illedelmesen megköszöntem, majd a sajt reszelésébe kezdtem.
-Bele öntenéd a tésztát a vízbe? Ahogy hallom már forr. -kérdeztem a fiútól, aki a nappaliban babrált a TV-vel. Hirtelen az egész ház zengett a nappaliból szóló zenétől.
-Persze! -jelent meg mosolyogva Harry a konyhába. Idétlen mozdulatokkal betáncolt mögém és megcsinálta amire kértem. Én végig nevettem, majd mikor Harry mellém lépett, megragadta mindkét kezem és táncolni kezdett velem. Elég röhejesen nézhettünk ki, ahogy a srác össze vissza ugrált és kapálózott, közben a kezemet rángatta jobbra balra, míg én ültem a széken és vigyorogva ráztam a fejem és amennyire tudtam mozogtam a bárszéken.
-Harry! A tészta! -sikítottam fel, mikor egy pillanatra a lábosra néztem, amiből már folyt ki a víz. Hirtelen mintha egy vödör jéggel öntötték volna le megállt, majd pár másodperc múlva kapcsolt és a tűzhelyhez sietett. Én lecsúsztam a székről és egy ugrással mellette termettem. Lehalásztam két tányért amiket az étkező pultra tettem, meg két villát is elővettem. Mikor Harry leszűrte a tésztát, arrébb löktem a csípőmmel és a még gőzölgő tésztára borítottam a sajtot. Gyorsan össze kevertem a lábos tartalmát, majd megkértem a mellettem figyelő srácot, hogy tegye ezt is a pultra.
-Kérsz valamit inni? -kérdeztem miközben helyet foglalt velem szemben. Egy bólintással válaszolt.- Mik vannak? -néztem rá kérdőn. Igen csak hülyén hangzik ez a kérdés a házigazda szájából, de most nincs mit tenni.
-Azt hiszem narancslé, meg alma is van. Ja, meg vizet is vettem. -sorolta a lehetőségeket.
-Vizet? Minek? Folyik a csapból is! -háborodtam fel. Vigyorogva megrántotta a vállát, ezzel lerázva magáról a kérdést. Fejcsóválva ugráltam a hűtőhöz.- Na, akkor mit óhajt, uram?
-Egy pohár alma levet, hölgyem! -próbált komolyan válaszolni, de elnevette. Vissza ugráltam az itallal, majd kivettem két poharat is a szekrényből és vissza ültem a pulthoz. Mire felültem, Harry már töltött mindkettőnknek.
-Köszönöm! -mosolyogtam rá. Viszonozta a gesztust, majd belekortyolt az italba. Csendben fogyasztottuk el a vacsoránk, közben hallgattuk a zenét. Olyan fura volt ez az egész...Tegnap még ki nem állhattam, most meg vigyorogva főztünk együtt.
-Mikor volt utoljára, hogy ettél reggelin kívül bármit is? -tette fel a kérdését, miközben mosogatott. Én a széken ülve figyeltem, ahogy munkálkodik. Nem éltem még pasival, de van egy olyan érzésem, hogy ezt a képet memorizálnom kell, ahogy mossa a tányérokat.
-Amíg el nem ütöttél, napi kétszer kajáltam. -adtam a választ. Kivételesen semmi rossz szándék nem volt abban, hogy szóba hoztam a balesetet, de Harry megint rákezdett.
-Sajnálom! -hagyta abba amit csinált és felém fordult. Nagy szemeiben tényleg megbánást láttam. Mosolyogva néztem rá.
-Harry, ha még egyszer bocsánatot kérsz, egy kanál vízben foglak megfojtani! -néztem a szemébe.- Egy hülye baleset volt! Nem tehetsz róla. Ha nem lépek ki eléd, nincs ez. Ha te kicsit jobban figyelsz, nincs ez. Mindketten hibásak voltunk, kész. -próbáltam meggyőző lenni, nem tudom mennyire sikerült.
-Azta... -mondta döbbenten. Értetlenül néztem rá, mire közelebb jött és a homlokomra tapasztotta a kezét.- Egy nap alatt ennyit változni...Biztos minden rendben? Te vagy az, Hope? -kérdezte kételkedve.
-Na menj már! -löktem el nevetve a kezét. Vigyorogva fordult vissza a mosogatóhoz és folytatta a munkát. Pár perc múlva végzett vele, ekkor Happy rohant be a házba. Az egész kutya merő sár volt.
-Happy! -visítottam, közben a számhoz kaptam a kezem. Amilyen gyorsan csak tudtam leugrottam a székről és a kutyához ugráltam, aki farok csóválva figyelt.- Ó, te kis Isten csapása! Mit műveltél? -mértem végig. Egy biztos. Így nem maradhat bent.- Van kedved segíteni? -fordultam reménykedve a pulton könyöklő srác felé, aki vigyorogva figyelt minket.
-Miben is? -kerülte meg a pultot és sétált hozzánk. Mikor leguggolt mellém, Happy egyből felé fordult.- El a mancsokkal, nagyfiú! -ugrott egyet hátra, mikor a kis vakarcs a térdére akarta tenni a kis tappancsait. Kuncogtam ahogy Harry seggre dőlt, majd feltérdelve vissza kúszott mellém.
-Segítesz megmosdatni? -néztem rá. Mosolyogva bólintott bele egyezésképpen, majd felkapta Happyt. Amennyire csak tudta eltartotta magától a kis sár szörnyet, én meg gyorsan össze szedtem a mankóim és bevonultunk a lenti fürdőbe. Mivel lent nem volt kád, ezért fogtam egy lavort, teleengedtem melegvízel és a fürdő közepére helyeztem. Harry beletette Happyt, mire ő egyből ki is ugrott belőle. Mielőtt még kirohanhatott volna a helységből, Harry utána vetődött és elkapta.
-Akartam szólni, hogy óvatosan! Utál fürdeni... -mondtam nevetve mikor Harry térden mászva hozta vissza a kutyát.- Először tegyük be a zuhanyzóba, hogy le tudjam mosni róla a sarat. -adtam az utasítást, amit Harry szó nélkül követett. Miután Happy ellenkezésével mit sem törődve lemostam róla minden piszkot, Harry újra kézbe vette és beletette a lavorba, de most már ügyelt rá, hogy ne tudjon kiszökni. Miközben szappannal mostuk Happyt, kialakult egy kisebb vízi csata köztem és Harry között. Mire végeztünk mindketten csurom vizesek és habosak voltunk. Harrynek még a hajából is csöpögött a víz. Happy sem akart kimaradni a jóból, mikor lemostuk róla a szappant, megrázta magát, ezzel mindkettőnket még vizesebbé téve.
-Ne! -nevettem, közben az arcom elé emeletem a karom, védve magam a kutya támadásától. Miután megtöröltük Happyt, szinte nem is láttuk, olyan gyorsan futott ki a fürdőből.- Köszönöm! -mosolyogtam a srácra, mikor mi is elindultunk kifelé. Már mi is megtörölköztünk. Úgy ahogy...
-Élveztem. -vigyorgott le rám. Mit sem törődve azzal, hogy vizes volt a pólóm, eldőltem a kanapén. Harry is helyet foglalt, de most nem a fotelben, hanem mellettem. Felemelte a két lábam, majd mikor leült, az ölébe helyezte azokat. Nem zavart a dolog, úgyhogy nem említettem meg. Lehalásztam a kis asztalról a távkapcsolót, lehalkítottam a TV-t, majd kerestem valami filmet. Az egyik csatornán az Ötven első randit adták. Már vagy hatvanszor láttam, de még most is imádom! Miután megbizonyosodtam róla, hogy Harrynek is megfelel, a kütyüt vissza tettem az asztalra, majd az oldalamra fordulva, a párnám alá fúrt kezekkel néztem a filmet.
-Nagyon aranyosan nevetsz! -szólalt meg Harry, miután felnevettem az egyik vicces résznél. Éreztem ahogy elvörösödöm, majd dadogtam egy köszönöm-öt és újra a filmre koncentráltam. Észre sem vettem mikor aludtam el. Csak elnyomott az álom.